Szűcs Miklós: Kidolgozott példák szilárdságtanból II. kötet

Rúd alakú testek tetszőleges pontjainak feszültségi állapotát a szilárdságtan segítségével elég pontosan meg tudjuk állapítani. A vizsgált pont feszültségi állapotának különböző megadási módjai közül - a kevéssé használatos feszültségi ellipszoid mellett - a Mohr körökkel való ábrázolás látszik legszemléletesebbnek és a példáinkban ezt számtalanszor alkalmaztuk is...
Némely esetben a legveszélyesebb feszültségi állapotban levő pont felkeresése elég biztosan és egyszerűen sikerül, de általános esetben egy, többnyire igen bonyolult, matematikai szélsőérték-probléma megoldását kívánja. A gyakorlat többnyire a szabatos megoldás helyett a kritikusnak vélt pontokban kiszámított értékeket hasonlítja össze és ezek közül a legnagyobbat tekinti a maximumnak. Erre két példában (Sz 79. és Sz 102.) is rámutatunk.
A szilárdságtan vizsgálatai nem terjednek ki a hirtelen keresztmetszet-változások, továbbá az erőátadás helyének közvetlen környezetére; ezekről a részekről számítással csakis a rugalmasságtan erősen matematika-igényes módszereivel, vagy konkrét esetekben kísérletek, mérések alapján lehet közelebbi képet kapni. A vastagfalu csövek és gyorsan forgó tárcsák részletes vizsgálata ízelítőt ad a rugalmasságtani vizsgálatokból. Az itt bemutatott példákra vonatkozólag a "Kidolgozott példák szilárdságtanból I. rész"-hez irt előszóban foglaltak érvényesek. Sorszámozásuk is folyamatosan csatlakozik az első részhez. Ebben a részben méginkább elmosódik az elmélet és példa közötti különbség, hiszen például a görbe rudak poláris diagramjai közti kapcsolat, vagy az egész "Rugók" fejezet csak példa, alkalmazása a már megismert és megtanult elméleti összefüggéseknek. Az előzőkhöz képest különbség csak annyiban van, hogy az összetettebb feladat ok megoldásához még több és elmélyültebb egyéni gondolkodás szükséges.