Látóhatár. XVII. évf. 7-8. szám. 1967. július-augusztus

Az 1950-ben, Zürichben indult irodalmi és politikai folyóirat, amely rövid időn belül a második világháború utáni nyugati magyar irodalom legszínvonalasabb és legjelentősebb orgánuma lett, 1957-ben kettészakadt. A szerkesztőség egyik fele, Bikich Gábor, Borbándi Gyula és Molnár József Új Látóhatár néven folytatta a munkát, a másik fele, Horváth Béla és Vámos Imre az eredeti elnevezésnél maradt. Bár mind a két fél abban a meggyőződésben volt, hogy legitim örököse az addig közös folyóiratnak, a munkatársak túlnyomó többsége, az előfizetők és olvasók csaknem kivétel nélkül az utóbbi mögé álltak. Horváth és Vámos 1962-ben hazatért Magyarországra, és itt is megpróbálták kiadni a lapot. A kommunista hatóságok amolyan kelet-nyugati folyóiratnak képzelték el a jövendő Látóhatárt, de miután a két szerkesztő emigráns munkatársakat toborozni és nyugati kéziratokat szerezni nem tudott, a szerkesztőség élére hazai írók kerültek, majd a folyóirat 1972-ben addigi jellegében és formájában megszűnt.