Múlt és Jövő. Zsidó kulturális folyóirat. Új folyam XI. 2002/2-3

"Régi adósságot pótolunk, amikor dupla számot szervezünk a zsidó művészet eredményei, történelme s főképp problémája köré. Az mindig is világos volt előttünk, hogy a Patai József szerkesztette régi Múlt és Jövő legerősebb oldala a képzőművészet volt Elég belelapozni a régi példányok (1911-1944. március) valamelyikébe. Azonban az csak a tanítványok előtt egy leckével járó tanár (ilyen a mi, 1988-ban indult Múlt és Jövőnk) lassú felfedezéséhez vagy megértéséhez tartozik, hogy ennek a művészeti ágnak a dominanciája nem csupán a szerkesztő (és felesége, a művészeti íróként felfedezésre váró Patai Edith) szenvedélyének vagy ízlésének köszönhető, hanem része volt annak a„reneszánsznak”, amely nemcsak magának a lapnak adott programot és azonosságot, de kora legfontosabb
modern zsidó gondolatának: a cionizmusnak. A vízió vizualizációjának.
Eddig is törekedtünk arra, hogy folyóiratunk lapjain szerepeljenek illusztrációk, képek, dokumentumok, amelyek többdimenzióssá teszik a szellemi azonosulást, amelyet képviselünk. De ez inkább ösztönös vagy rutinos feladata volt a szerkesztésnek.
Ezzel a számmal a képzőművészetet egy más minőséggé igyekszünk emelni tevékenységünkben. Ez persze nemcsak rajtunk múlik. Patai József évekig szerkesztette a lapját, s közölt szebbnél szebb képeket, okosabbnál okosabb tanulmányokat (vagy szervezett kiállításokat), míg lassan-lassan honi művészekkel tudta megtölteni a folyóirat felét. Ezért fordultunk mi is elsősorban a múlthoz és bizonyára túlzott mértékben külhoni szerzőkhöz."