Amszterdam

"Öt év nyolc látogatása során egyetlenegy képet sem készítettem. Fényképezni akkor kezdtem amikor először úgy ereztem, meg kell őriznem magamnak azt, amihez személyes közöm van. Amihez kötődöm, amire jó visszagondolni ami hiányzik amiről jó álmodozni. Egyszóval: amikor beleszerettem Amszterdamba a világvárosba, ahol nem érzem a modern idők rohanó tempóját. Ahol meleg nyári esteken mint nálunk faluhelyen öregek és fiatalok egyaránt kiülnek a ház elé Ahol a barna kávéházakban ma is törzsasztala van a baráti társaságoknak. s évek óta ugyanazok ugyanoda járnak beszélgetni. Ahol a városépítészet nem monumentálisban és grandiózusban gondolkodott, hanem emberi léptékű házakban. Ahol bárkán lakni nem extravagancia vagy szegénység, csak egyszerűen a tengerhez, a hajózáshoz szokott emberek kötetlenebb életformája. Ahol már ismerősömnek mondhatom a sarki kávéház tulajdonosát s az ablaktisztítót, az öreg nénit, akit egy utcabálon fényképeztem amint táncra perdült a verkli hangjaira s azt a fogorvost, aki kedvenc időtöltésként dobolni szokott a lakóbárkáján. Amióta beleszerettem Amszterdamba fényképezem is. Műemlékházai között a számomra legfontosabbat: sokszínű emberi arcát." (Korniss Péter)