József Attila Párizsban

"Huszonegy éves volt - mögötte már nehéz emlékek sora: Ferencváros és Öcsöd, a mama halála és a Horger-ügy. Két verseskötete jelent már meg: a Szépség koldusa és a Nem én kiáltok; már olyan kritikus figyelt fel rá a Nyugat-ban, mint Ignotus; írók társaságába is jár, mégis csak kevesek ismerik az induló költőt. Árva és lázadó, szeretetre éhes és nyitott a világra; kamaszos báj és metsző okosság jellemzik "Tilinkót", a "kis Petőfit". Játékos és évődő, komoly és merész szerelmek sora van már mögötte. Az előző, 1925/26. tanévet Bécsben töltötte. Így érkezik Párizsba - a színes, mozgalmas, vidám városba -, amely ekkor a béke illúziójában él az alig lecsillapodott, de már ismét forrongani kezdő világban. Életének színhelye: a diáknegyed, a Latin-negyed és a Parnasszus hegye, a Montparnasse. Előbb a kissé szigorú, vallásos jellegű Saint Sulpice negyedben lakik, de csakhamar beköltözik a szűk, nyüzsgő Huchette utca hoteljének ötödik emeletére."