Honoré de Balzac: Háború után

"1972-ben Issoudun polgárai egy Rouget nevű orvosnak örvendhettek, aki mélységesen rosszmájú ember hírében állott. Néhány vakmerő szerint meglehetősen boldogtalanná tette feleségét, aki bár a város legszebb asszonya volt, minden bizonnyal kissé naiv lehetett. A baráti kotnyelesség, a közönyös fecsegés és féltékeny rágalom mesterkedései ellenére a házaspár magánéletéről senki sem tudott valami sokat. Rouget doktor az az emberfajta volt, amelyről bizalmasan azt szokták mondani: nem túl kellemes egyéniség. Így hát, míg élt, nem beszéltek róla és igyekeztek kedvére tenni. A feleségnek, aki a Descoings-családból származott és még lánykorában sem dicsekedhetett túl erős testalkattal (ez volt az ok, amiért az orvos állítólag elvette őt), először egy fia született, aztán lánya, aki tíz évvel a fiú után véletlenségből látta meg a napvilágot és akire a doktor - legalább is a közhit szerint - minden tudománya ellenére sem mert volna már számítani. A késői lány az Agathe nevet kapta.
Látszólag semmi sem indokolja, hogy az író ily egyszerű és köznapi tényekkel kezdje történetét, de ha ezek ismeretlenek maradnának, a doktorral egyívású embereket könnyen szörnyetegeknek, elfajzott apáknak lehetne tartani, pedig az orvos csak egyszerűen azoknak a rossz hajlamoknak engedett, melyekhez hasonlóak sok emberben lakoznak "a férfi legyen gerinces egyéniség" szörnyű életelvének címkéje alatt."
 

A borító hátsó lapja elválik a könyvtesttől.