Robert Merle: Jó városunk, Párizs

Az okos, nemes lelkű, nyughatatlan Pierre Siorac meg angyali szép öccse kinőttek "csikóéveikből": az egyik orvos lett, a másik gyógyszerész, és visszatértek az imádott szoknyabolond apa és a savanyú hugenotta bácsi várába, a puritán, de édes otthonba. Ezzel indul Merle regényfolyamának harmadik kötete, mely az előzőkhöz hasonlóan önálló történet, csak főszereplői azonosak. De hőseink megint csak rövid ideig élvezhetik a szelíd délvidék békés és szorgos mindennapjait, a bájos okcitán nyelven beszélő várnép meghitt társaságát: viharos kalandok és megrázó szenvedélyek dúlják fel életüket, és egy váratlan esemény, amely Párizsba űzi őket. Kicsinyes ravaszkodókat és nemes, nagy egyéniségeket, tiszta szívű prostituáltakat és kényes udvaroncokat, vérben kéjelgő fanatizált kisembereket és koronás gyilkosokat dajkál ez a sokarcú, ijesztő és vonzó város, amelyet valósággal az olvasó tenyerébe tesz Merle, úgy rajzolja le templomról templomra, utcáról utcára, hídról hídra szerelmes gyöngédséggel, részvétteljes borzadállyal. Mert hősünknek itt kell megérnie az 1572. augusztus huszonegyedikére, Szent Bertalan neve napjára virradó éjszakát, az újkori történelem egyik leggyalázatosabb árulását és vérfürdőjét, amelyről a feluszított csőcselék úgy tudja, hogy üvdözül általa, nekünk azonban Merle világtörténelmi érdekösszefüggéseit is elárulja.