Leon S. Roudiez: Michel Butor

Michel Marie Francois Butor (1926 Mons-en-Baroeul) filozófiai tanulmányait a párizsi Sorbonne egyetemen végezte, ahonnan 1947-ben szerezte meg a diplomát. Ezután tanított Egyiptomban, az angliai Manchesterben, Szalonikiban, az USA-ban, és Genfben is. Műveivel számos irodalmi díjat nyert, többek között Apolló díjat, Féneon díjat és Renaudot díjat. Az újságírók és a kritikusok Butor regényeit a francia nouveau roman-hoz sorolták, bár maga Butor ez ellen mindig tiltakozott (jogosan). Ennek a besorolásnak legfőbb alapját az szolgáltatta, hogy, ahogyan a nouveau roman írói, Butor is empirikus írónak számított és korai munkái tényleg a regények hagyományos írói eszközeivel készültek. Módosulás (La Modification) című regényében, például, az olvasó válik a regény főhősévé, akit mindvégig magáz. Már több évtizede, más műfajokban is ír, esszékét, verseket és olyan, nehezen meghatározható, művész könyveket, mint a Mobil. Kedvenc témái az irodalom, a festészet és az utazás. Írásának egyik lenyűgöző jellemzője a szimmetria szigorú kombinálása, amely Roland Barthes csodálatát is kivívta, és akit ezért a strukturalizmus megtestesítőjének nevezett. Ezen kívül lírikussága közelebb áll Baudelaire-hez, mint Robbe-Grillet-hez.