Kosár
A kötetnek óriási volt a sajtóvisszhangja, többek között Jorge Semprun írt róla magasztaló kritikát. A cím egyszerre utal a főhősnő két furcsa szerelmére, s tulajdonképpen kettős bűnére: az igazi, beteges vonzalom kamasz fiához fűzi. A szerencsétlen házasságából született vérzékeny, következésképpen sérülékeny kamasz különös furfanggal férkőzik anyja testéhez. Egy ilyen titkos szerelmi jelenetet les ki az anya egyik hódolója, s ez lesz a másik bűn, a véletlen gyilkosság oka. Olga Arbelina súlyos árat fizet a történtekért: fiát elveszik tőle, ő pedig elmegyógyintézetben végzi. A párhuzamos történetek egybefonódása mesteri szerkesztői módszerről, páratlan finomságról tanúskodik.
***
"Most már tudta, ennek pontosan így kellett lennie: az asszony, a kamasz, kimondhatatlan meghittségük e téli éjszaka peremén, az űr peremén imbolygó házban, idegenül a sietős és kegyetlen emberi életektől nyüzsgő földgolyótól. Mindenek fölött álló igazságnak érezte ezt. Igazságnak, amely ezzel a lépcső fölött lebegő kékes áttetszőséggel, a Horda fölött remegő csillagképpel, az ő ég alatti irdatlan magányával fogalmazható meg. Senki ezen a földön, ebben a világegyetemben nem tudja, hogy ő itt áll, a hidegtől átjárt testtel, tágra nyílt szemmel... Tudta, ha valaki szavakba önti ezt az igazságot, az maga az őrület. Ezekben a pillanatokban azonban a szavak fehér párává változtak, és nem jelentettek mást, mint kurta ragyogást a csillagfényben..."
