Adalbert von Chamisso: Slemil Péter csodálatos története

"Louis Charles Adelaide de Chamisso - régi francia főnemesi család sarja - 1781-ben született a champagne-i Boncourt-kastélyban, Adelbert von Chamisso, az ünnepelt költő s a német nemzeti szellem egyik messzehangzó szavú ébresztője, 1838-ban halt meg Berlinben, ahol mellesleg a királyi botanikai intézet igazgatója volt. Azt az életet, mely e két évszám közt ível, nem is annyira külső események teszik igazán érdekessé, mint az a példa nélkül való belső folyamat, mely a francia fiúcskából, (aki csak 12 éves korában kerül Németországba s aki később sem, sohasem sajátítja el tökéletesen az eleven német beszéd folyékonyságát), lélekben olyan igazi német költőt formált, akiéhez hasonló hatással kortársai közül - talán az egy Freiligrathot kivéve - senki sem szólaltatta meg a feltörő romantikus-hazafias irányzatot. Pedig élete külső fordulatokban sem volt éppen eseménytelen, hiszen ez a francia forradalom kora, Napoleon kora, - s tudjuk jól, hogy a nagy politikai forrongások mélyen belényúlnak mindenki sorsába, aki eléggé óvatlan, hogy "történelmi időkben" szülessék. A forradalom első szelei elűzik a Chamisso-családot az ősi birtokról. Emigrálnak és néhány évi bolyongás után - Belgium, Hollandia s egy-két kisebb német állam a közbeeső stáció - végre Poroszországban telepednek le. Adelaide - vagy ekkor már talán inkább Adelbert - 15 éves korában bekerül a porosz királyi udvarba: a királyné apródja lesz. Két évvel később katonai pályára lép, s amikor szülei 1801-ben, Napoleon engedélyével, visszatérnek Franciaországba, ő nem tart velük. Azt már érzi, hogy régi hazájától elszakadt, - de vajon gyökeret vert-e már az újban? Ekkorra esnek első irodalmi próbálkozásai, s eleinte bizony még francia versek csendülnek meg lelkében, melyeket csak azután fordít át német szóra."

A gerinc kissé meglazult.