Georges-Emmanuel Clancier: Tétova szeretők

A tavaszi napéjegyenlőség vad szelei korbácsolják a tenger hullámait, besüvítenek a kis kikötőváros zegzugos utcáiba, felébresztik téli álmukból a kikötőben pihenő hajókat. az új tavasz friss, csípős ízeit hozzák, egy új szerelem ígéretét zengik azon a veszteglő hajón is, ahol egy maszkabál forgatagában egy festő és egy fiatalasszony véletlenül egymásra talál. A pasztellszíneket és finom hegedűhangokat kedvelő kitűnő francia lírikus és prózaíró regénye az elmúlt évek egyik legnagyobb könyvsikere volt. A siker titka bizonyára abban rejlik, hogy az író zaklatott, rohanó korunkban mer nemesen hagyományos művet írni: klasszikusan tiszta formában egy gyönyörű szerelem izgamas, finoman erotikus, modernül árnyalt és elemien költői krónikáját mondja el. A sajgó vággyal, az ősi szenvedéllyel és fel-felsejlő tragédiával terhes szerelemét, amilyen csak egy van az ember életében. A nagy szerelemét, amelynek megrendítő szépsége egy nyugtalan kikötő és egy varázsos sziget ködös-napfényes fény-árnyékában, vízszagú és vadvirágillatú környezetében ragyog fel.