Paul Verlaine: Verlaine válogatott versei

Ha rögzíthetnénk a költők hangjának, ritmikájának grafikonját: a Verlaine-é ilyen lefelé lejtő, meg-megtörő vonal lenne. Alighanem hasonló a Villonéhoz; nem véletlen, hogy később majd rokon mód találkozik vele. Baudelaire versei emelkedő ívűek; Verlaine versei majdnem mindig lefelé lejtenek. Nincsenek verszáró fortéi, legföljebb csak egy-egy üresen retorikus, kedvetlenül rossz pillanatában.
A «Poémes Saturniens» leghíresebb versei közé tartozik a számtalan fordítás-változatban ismert «Chanson d'autorrirae»: ahogy ez kezdődik, mély, telt gordonkaszerű zengéssel, s aztán fokozatosan. halkul, míg az utolsó sorokban, a szélfújta levél képével, s a levél himbálódzását érzékeltető, ide-oda lejtő zenéjével végleg belevész a csöndbe – ez a dallamív tipikus Verlaine-nél, ez mintegy ihletének íve, grafikonja is, amiben végső soron az alkat, a jellem tükröződik. Rajta kívül talán még csak Villon verseiből hallani ki így az élet zuhanásra rendeltetettségét.

Ez a könyv a 654. számú példány.