Madarassy-Beck Gyula: A városok hitelügye. A Magyar Városok Országos Kongressusán 1909 május 2-én

Az utolsó évtizedek népesedési fejlődése a kapitalizmus és a gép uralma alatt levő termelési rendszer következtében szükségszerűen nagyvárosok keletkezéséhez és azok folyto­nos, a vidéki lakosság szaporodásához képest aránytalanul gyors fejlődéséhez vezetett. Magyarország népesedési sta­tisztikája szerint 1869-től kezdve az utolsó népszámlálásig a polgári lakosság szaporodása 3.702,089 lelket tett ki, a szaporodás tehát 24.65% volt. Ezzel szemben a városi lakos­ság (ami alatt a 10,000 léleknél felüli lakossággal bíró közü­leteket értem) szaporodása ugyanezen idő alatt 1.772,339-ről 2.882,493-ra emelkedett, ami 38.% szaporodást jelent. Ha már most a népesség szaporodásából a városi lakosság szaporodását levonjuk, azon eredményre jutunk, hogy míg a városi lakosság a fentiek szerint 1869-től az utolsó népszámlálásig 38,5°/°-kal gyarapodott, addig a vidéki lakosság szaporodása csak 19% volt. Az emberi együttélés ezen nagy közületeinek keletke­zése, folytonos kiterjedése és fejlődése a közigazgatási és közgazdasági élet egy új problémáját vetette fel: helyes megoldását keresni ezen nagy és lüktető élettel bíró köz­pontok igazgatásának.