Antal László, Várhegyi Éva: Tőkeáramlás Magyarországon

Ebben a munkában megkíséreljük leírni, jellemezni a tőke (eszköz-) áramlás 1968 után funkcionáló rendszerét, a döntési-elosztási folyamatokat és magát az intézményrendszert – félig piaci intézményeket, állami-banki elosztási mechanizmusokat –, amely a tőkemozgást lebonyolítja. Vizsgáljuk azokat a változásokat is, amelyek a 68-as reformot követő több mint másfél évtizedben a tőkeallokációs rendszerben végbementek. Ezek a változások a gyakorlati tapasztalatok szerint egészen a 70-es évtized végéig nem voltak igazán lényegesek. Nem eredményezték a vállalatközi, profitmotívumokon alapuló (vagyis piaci jellegű) tőkemozgás szerepének érdemi növekedését, és nem vezettek az MNB sajátos félhatósági szerepkörének változására. Nagyjából fennmaradtak a pénzintézetekre jellemző szigorú profilkötöttségek és a hozzájuk kapcsolódó – jogilag is megerősített – monopóliumok. A pénzügyi rendszerben végbement változások inkább csak a finanszírozási konstrukciók, pénzügyi technikák módosítását jelentették, anélkül, hogy ezáltal érdemben változott volna a döntési folyamatok jellege.