Kósa László: A burgonya Magyarországon

A ​burgonya a 16. század végén került Európába, de elterjedése eleinte nagyon lassan haladt. Hazánkban a 18. század derekán tűnt fel. Mintegy fél évszázadig tartott. amíg meghonosodott. Központi rendelkezések, önkéntes terjesztők, katonák, papok, földbirtokosok fáradoztak azon. hogy az egész ország megismerje. Meghonosodásához döntő lökést az 1815-17-es ínséges esztendők adtak. Ettől kezdve kedveli terménye lett az egész korabeli Magyarországnak. Különösen az északi és nyugati területeken válik fontos tápláléknövénnyé. A múlt század derekától ugrásszerűen nő a vetésterülete és termésmennyisége. Ugyanis ebben az időben már tömegesen fogyasztják: olcsó tápláléka a megnövekedett városi lakosságnak és az Ipari munkásságnak Bár nagyüzemi termesztése is jelentős, mégis elsősorban a kisbirtokok növénye marad. A század végétől kialakulnak termelő körzetei, amelyek közül a nyírségi és a dél-somogyi a legjelentősebb. Itt a burgonyát piacra termesztő parasztok sokfajta újítással, fajtaváltással, belterjesebb műveléssel Igyekeznek többet és jobbat betakarítani. Kósa László a burgonya magyarországi történetélés néprajzát monografikus igénnyel dolgozza fel, s bemutatja e növény hagyományos termesztési módját, hatását a paraszti gazdálkodásra, végül pedig foglalkozik táplálkozási szerepével és kitekint felhasználásának más területeire is.