Joseph A. Schumpeter: A gazdasági fejlődés elmélete. Vizsgálódás a vállalkozói profitról, a tőkéről, a hitelről, a kamatról és a konjunktúraciklusról

"A stacioner gazdaság, a fiktív egyensúlyi állapot leírása a gondolati kiindulópont ahhoz a kérdés-feltevéshez, hogy mi az a gazdaságon belüli erő, amely a rendszert fejlődésre készteti, továbbá hogyan megy végbe ez a fejlődés. A válasz Schumpeter gondolatvilágának kulcsszavai - az innováció és a vállalkozó - adják meg. Elméletében a gazdasági fejlődés alapja az új kombinációk (új javak, új termelési és kereskedelmi eljárások, új piacok, új beszerzési források, stb.) megvalósítása, a gazdaság új utakra terelése pedig a vállalkozók funkciója. Igaz, a gazdasági fejlődés elméletének kidolgozása a polgári közgazdaságtanban később más úton indult el. A csupán a makroökonómiai összefüggéseket vizsgáló és néhány mennyiségi változás leírására törekvő növekedési modellek rövid életű virágkora azonban bebizonyította, hogy szükség van az intézményes feltételek és a fejlődés mikroökonómiai jellemzőinek a vizsgálatára is, aminek épp Schumpeter volt az egyik úttörője. A technikai változást, az innováció és a vállalatnagyság összefüggéseit, vagy az iparszerűvé vált kutatási-fejlesztési tevékenység nagyüzemi alkalmazásának lehetőségeit kutató modern elméletek ma már elképzelhetetlenek az általa felállított hipotézisek nélkül. Innovációs elméletének másik oldala pedig - azaz a vállalkozói mentalitás szociológiai és pszichológiai összetevőinek a vizsgálata - a gazdaságtörténet egy új ága, a vállalkozástörténet előtt nyitotta meg az utat. Bauer Tamás színvonalas fordítása és Madarász Aladár hozzáértő, Schumpeter egész tudományos teljesítményét szintetizáló bevezető tanulmánya segíti az olvasót e ma már klasszikusnak számító és több területen egy emberöltő távlatából is elevenen ható mű megismerésében."