Urbanizáció, marginális rétegek és informális szektor

A harmadik évezred felé közeledve, fürkésző tekintetünk az emberiség sorsát, az ember kiteljesedését legkritikusabban érintő gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális és etikai válságproblémák felé fordul. Már napjainkban is feszítő robbanásokkal terhes a száz- és százmillió emberi sorsot alakító válsággóc: a -gyorsuló ütemű urbanizációs folyamat a harmadik világban.
A modernizáció és a társadalmi haladás egyik mutatója az urbanizáció foka, a városi lakosság arányszáma az összlakosságon belül. Másfél évtized múlva az emberiség átlép egy jelentős történelmi küszöböt: a világ lakosságának több mint fele városlakó lesz. Az ENSZ statisztikái szerint 1980 és 2025 között a fejlett világban a városi lakosság száma 806 millióról 1190 millióra emelkedik, tehát 48%-kal gyarapodik; a „fejlődő világban” pedig 1016 millióról 4154 millióra ugrik, tehát a növekedés 45 év alatt négyszeres lesz. (1900-ban a „fejlődő világ” összlakossága I milliárd 85 millió fő, a városi lakosok száma pedig 99 millió volt.)
Milyen jellegű vajon a modernizáció, társadalmi haladást jelent-e az urbanizációs robbanás a harmadik világban, ha tekintetbe vesszük a növekedés ütemét, annak kiváltó okait és hatásait a társadalmi tagozódásra, az össztársadalmi folyamatok újratermelésére, a munkaerő keresletére és kínálatára, a gazdasági tevékenységek típusaira, a fogyasztásra, az életmódra, az ideológiai és politikai mozgásokra, az elmaradottság felszámolásának feltételeire...