Szun-Ce: A hadviselés törvényei

A kínai katonai irodalom az ún. Csou-kor utolsó szakaszában, a hadakozó fejedelemségek korában (i.e. 403-221) született meg. E kor társadalmának alapvető vonása, hogy a régi nemzetségi-törzsi arisztokrácia tartja kezében a politikai hatalmat, és a kizsákmányolás patriarchális formáival, főképpen a paraszti faluközösségek megadóztatásával sajátos osztályuralmat teremt. Ez az arisztokrácia nem akar új, magántulajdonosi tulajdonviszonyokat kifejleszteni, hiszen hatalma éppen a föld és a rabszolgák patriarchális birtoklásán nyugszik. A hatalom alapja a patriarchális család, amely egy bizonyos határon túl legfőbb akadályává válik a fejedelemségek egyesítésének. Az arisztokraták fiai vezetik a hadseregeket is, amelynek tömegeit a hadköteles parasztok alkotják. Nyilvánvaló, hogy ilyen hadsereggel nem lehet szilárd hatalmat teremteni nagy területek felett, s ez egyik fő oka annak, hogy a hadakozó fejedelemségek szakadatlan háborúiban az egységes kínai állam megszületésének történelmi ügye csak nagyon lassan haladhat előre. A megszülető kínai hadtudománynak így alapvető problémája, hogy az ütőképes hadsereg és hegemóniát biztosító háború elméletét dolgozza ki. S amiként a kor kínai politikai-filozófiai gondolkodásában vízválasztó szerepet játszik, hogy az állami érdekeknek alárendelik-e a patriarchális család érdekeit.