tartalom:
"Magyarországon a megtermelt halhús legnagyobb hányada a hazai, e célra épített földmedrű halastavakból származik. A halastavi környezetben a folyamatosan fejlődő és a mindenkori társadalmi-gazdasági környezethez gyorsan alkalmazkodó tenyésztési technológiával előállított egészséges és ízletes haltermék jelentős hányada frissen kerül a fogyasztó asztalára.
A termelés során a tógazdák az állóvizek megújuló természeti erőforrásait, a tó szénhidrát és fehérje termelő képességét hasznosítják, amelyet egyszerű agrotechnikai beavatkozásokkal (szerves trágyázás, meszezés stb.) tovább növelnek. Ebben az egyszerű és gazdaságos termelési módszerben a tógazdák a halastó biológiai forrásait (táplálékszervezetek) kiegészítik szárazföldi eredetű abraktakarmányok etetésével a halak nagy energiaszükségletének a fedezésére.
Ha ezt a nagyon leegyszerűsített és vázlatos tenyésztési folyamatot a megújuló természeti erőforrások, a fenntartható környezet és a biodiverzitás megőrzése szempontjából értékeljük, könnyen felismerhető számos azonosság a napjainkban alkalmazott hazai haltenyésztési technológia és az ökológiai gazdálkodás alapelvei között. Ez az azonosság legtöbb esetben még nem tudatos, azonban a józan ész, a tradíciók, a természeti lehetőségek és a piaci igények már korábban is ebbe az irányba terelték és terelik jelenleg is a termelőket. A vegyszermentes termékek iránti fogyasztói kereslet, az egészségtudatos életmód terjedése, az Európai Unió támogatási rendszere (agrár-környezetgazdálkodási programok) felerősítik a közeledést és megszilárdítják a korábbi spontán módon létrejött környezetbarát technológiai beavatkozások elterjedését a haltenyésztési ágazatban is. Ha a tógazdák már nemcsak spontán módon, hanem tudatosan is alkalmazzák az ökogazdálkodás alapelveit, megismerik az Európában (és szerte a világon) egyre népszerűbb vegyszermentes haltermelés koncepcióját, a haltenyésztési technológiát tovább közelíthetjük az ökológiai gazdálkodás eszmerendszeréhez és gyakorlatához."
Ár:
nincs raktáron, előjegyezhető