Lugosi Döme: A szegedi szabadtéri játékok története 1931-1937

"Lugosi munkája két év híján felöleli a játékok történetének első szakaszát, ami az 1939. évi fesztivállal zárult, mely után 20 évnyi pihenő következett. A szerző az Előszóban röviden végig vezeti az olvasót az egyetemes és a hazai szabadtéri színjátszás történetén, de kiemeli, hogy "a szegedi szabadtéri játékok ezektől különvált úton érkeztek a siker oltára elé, sem anyagi sem erkölcsi közösségben az előző magyarországi játékokkal, még kevésbé a külföldiekkel összefüggésben nincsenek." Ezen a küzdelmes "különvált úton" haladhatunk végig gondolatban az Előzményeket olvasva. A következő fejezetek részletesen ismertetik az eltelt fesztiváléveket. 1931-ben Voinovich Géza Magyar passiójával indult a játékok máig nyúló sorozata. "Az ünnepi játék szerzőjét, igazgatóját és művészeit a főváros adta kölcsön, mi az tehát, amit Szeged tett hozzá? A miliőt adta és ezzel mindent adott." - írta Herczeg Ferenc a Pesti Napló hasábjain. Lugosi értetlen csodálkozással zárja az első történeti fejezetet: "Az 1931. évi nagy siker után bizonyára senki sem gondolta, hogy a következő év játékok nélkül fog elmúlni." 1932 tehát a "nyomorúságos tengődés éve" volt. A szerző együtt tárgyalja a következő három esztendőt, "a vállalkozás sikeres éveit": a Délmagyarország és a Szegedi Friss Újság saját vállalkozásban tett kísérletet a játékok állandósítására és megalakították a szabadtéri játékok rendezőbizottságát. A bizottság elnöke, Pásztor József lapszerkesztő ugyancsak 1938-ban jelentette meg gazdag képanyaggal illusztrált, személyes visszaemlékezésekkel tarkított monográfiáját magánvállalkozásuk három évéről. " Nagy Katalin

A borítón látható rajz Buday György fametsző-művész munkája.