Székelyné Kőrösi Ilona: Az "Aranykor" után. Egy elfelejtett polgármester: Sándor István

Sándor István 1913-tól 1919-ig volt Kecskemét város polgármestere. Kecskeméti jogakadémiai tanulmányait követően, 1894-ben kezdte meg közigazgatási pályafutását. 1895-től aljegyző, 1904-től főjegyző. Lestár Péter és Kada Elek legközelebbi munkatársa, mindkettőjük számos elképzelésének gyakorlati megvalósítója. Sándor István városfejlesztés tevékeny résztvevője és alakítója az általa aranykornak nevezett századforduló éveiben. Kötetünkben munkásságának és a Katona József Múzeumba került hagyatékának ismertetése után az egykori polgármester írásaiból közlünk válogatást. Bizonyára sokak számára szolgál új várostörténeti információkkal Sándor István emlékezése, melyből az olvasó megtudhatja, hogy Kecskeméten volt Bagolyvár és túsz-szedés, szovjetházak és román prefektus, hogy 1919 tavaszán a polgármester személyes fellépésével akadályozta meg Székely Bertalan falfestményének leverését, s hogy 1919 nyarán kecskeméti katonákat hurcoljanak az aradi várbörtönbe. Az I. világháború és 1918-19 eseményei óriási terhet róttak a városra és személy szerint a polgármesterre, aki a különböző hatalmi erők között egyensúlyozva mentette a város vagyonát és a veszélybe került kecskeméti polgárok életét Huszadik századi sors: Sándor István személye egy névtelen feljelentésre indított eljárás miatt háttérbe szorult, munkássága feledésbe merült. Átmeneti mellőzöttsége után 1931-ben tért vissza a közéletbe. Mint független kisgazdapárti országgyűlési képviselő, a legkülönbözőbb kecskeméti és Duna-Tiszaközi problémákkal – tanyai közigazgatás, munkahelyteremtés, úthálózat, vasútépítés, homoki szőlő- és gyümölcstermesztés – foglalkozott. Várospolitikusként országosan elismert szakember volt. (Székelyné Kőrösi Ilona)