Márkus István: Nagykőrös

Szerencsés előtörténete van annak a mélyreható társadalomkutató munkának, melyet Márkus István 1973-ban folytatott tizenöt főnyi csoportjával Nagykőrösön és a várost övező mezőgazdasági területen. Az 1940-es évek elején ugyanis Erdei Ferenc és Majláth Jolán társaságában már egyszer bejárta ezt a tájat, s alapos levéltári kutatásokat végezvén, a környék történelmi múltját is jól megismerhette. Kedvező kiindulás: az összevetés lehetőségét magától kínálja. Márkus föl is vállalja a kecsegtető, de egyben próbáltató feladatot. Kötete két nagy részre oszlik. Emlékek 1941-ből címen, ifjúkori élményei alapján, a hajdani várost és környező tanyavilágát mutatja be, a maga gazdag rétegezettségében. A Társadalomkutatás 1973-ban - ez a második rész címe - már a megváltozott Nagykőröst tárja elénk. Milyen arányúak a változások, és milyen irányba vezetnek? Az egész paraszti világot megrázó nagy társadalmi robbanás hogyan érte és alakította át ezt az egymáson alapuló rétegeződést, mi ennek az országos vetülete? - személyes közlések, portrék, elemző fejtegetések mutatják meg s értelmezik azt a drámaian felgyorsult folyamatot, ahogy a tegnap tanyai parasztsága - a történelem fordulataitól késztetve, kényszerítve - fölszámolja önnön sorsát, hogy tágabb lehetőségek után nézzen. A kötet harmadik része rövid, elemző összefoglalás. Márkus István mindig is sajátos színt képviselt a hazai szociográfusok mezőnyében: nála írói látásmód, határozott szépírói tehetség társul éles elemző készséggel, pontos fogalmi kultúrával. A Nagykőrös is olvasmányos, szuggesztív mű, életes, sodró lendületű.