Timaffy László: Szigetközi krónika

"Közel 30 esztendeje járom a Szigetköz útjait faluról falura, bújom bügecseit, szigeteit, barangolok a Duna-ágak útvesztőiben. Kor a diákkoromtól kezdve kerestem a vizek titkát, a táj nyitott képeskönyvében a természet törvényszerűségeit. A nagy egészet kerestem mindig: látószemmel látni a táj és ember egybefonódó életét. Ezért - amíg földrajzi jelenségeket kutattam a Duna-ágak között - közben együtt halásztam a halászokkal, nyári vakációimon együtt őriztem a csordát kint a szigeteken a pásztorokkal, és együtt aranyásztam az utolsó aranyászokkal -, hogy megismerjem az életüket. S az öreg emberek esti beszélgetései egy letűnt, régi világ utolsó emlékeit világították meg előttem... A vízszabályozás itt is gyökeresen megváltoztatta a természet és az ember életét. A fejlődés átlépett a régi formákon, s azóta a múlt már csak hírmondókban él, vagy emlék csupán az öregek emlékezetében. Azért gyűjtögettem össze a maradékot, s most azért foglaltam keretbe a "Szigetközi Krónikában"-ban, hogy - Győrffy István Nagykunsági és Szűcs Sándor Pusztai krónikája mellett - ennek a tájnak régi élete se menjen feledésbe. Ne múljon el az öregekkel együtt, mert apáink élete, küszködése nekünk is szívbéli hagyatékunk - és szegényebbek lennénk, ha elfelejtenénk."