Ligeti Vilma: Indiai arcképek

"Ez a kötet a szerző 1971-es, második indiai tanulmányútjának a tapasztalatait összegezi, amikor az író elsősorban az indiai falu életével ismerkedett. Különböző dél-és észak-indiai egyetemek, főiskolák szociológiai fakultásainak tanárai és diákjai kíséretében járta a falvakat, beszélgetett parasztokkal, falusi funkcionáriusokkal, benézett parasztházakba, részt vett népünnepélyeken. Korábbi indiai tartózkodása idején szerzett ismeretei és hindi nyelvtudása segítették a közvetlen kapcsolatok teremtésében, a tapasztalatok értékelésében. Hitelesen ábrázolja a földkérdést, a reformok útjában álló akadályok problémáját, a progresszió és a helyiérdekek, előítéletek, közti vitát, India ellentétek szabdalta arculatából azt a folyamatot, ahogyan az ősi Indiából születik az új. Életből vett példákon mutatja be a máig is ható és pusztító kasztrendszert, melyet rendeletileg töröltek el néhány évtizede, de évezredes törvényei mélyen gyökereznek az emberek tudatában. Izgalmas portrékat fest írástudatlan parasztasszonyokról, egyetemi oktatókról, diáklányokról, foglalkozik az európaitól eltérő házassági szokásokkal, erkölcsökkel: hogyan illeszkednek be a mai életbe a falusi emberek, hogyan egyeztetik össze magukban a hagyományokat a modern követelményekkel. Egy-egy tájat olyan megjelenítő erővel ír le, hogy szinte magunk előtt látjuk a szomjas, kiszáradt földeket monszun előtt, a buja vegetációt eső után, az ünneplő, táncoló parasztok színes forgatagát, vagy a nyomorúságos, szutykos, üres szobát': egy család otthonát. Bőrünkön érezzük a tűrhetetlen forróságot, a mindent elárasztó monszunesőt. Néhány finom megfigyeléssel, hasonlattal hosszú tanulmányoknál pontosabban mutatja be az indiai ember világát. Írását átfűti a szenvedély, India szeretete, a jobbító szándék."