Dante. A középkor és a renaissance között

Feladatunk az óriási Dante irodalom eddigi eredményeinek is tudatában, mindenekelőtt az volt hogy igyekezzünk meghatározni közelebbről Dante történeti helyzetét a középkor legvégén és a renaissance kapujában, a hanyatló feudalizmus és az olasz városi polgárság küzdelmei közepette, elemezve és méltatva humanizmusát, ábrázolásmódját, művészi kifejező eszközeit, alkotásának kiemelkedő és érdekes pontjait, viszonyát közvetlen kortársaihoz és utódaihoz. Igyekeztünk néhány új szempontot felvetni szigorúan ragaszkodva a filológiai alaphoz és a történeti igazsághoz. Másik célunk, mely ezzel szorosan összefüggött, az volt, hogy Kaposy József immár fél évszázados úttörő bibliográfiai műve után Dante újabb kori magyar utóéletét az irodalomtudomány mai állása szerint vizsgáljuk a történeti követelmények és irodalmi áramlatok mérlegelésével. Ezért szükséges volt a Dante-kép ez alakulását a renaissance és főképpen az olasz Risorgimento Dante-ábrázolásaival, illetve értelmezéseivel közvetlen összefüggésbe hoznunk.
A tanulmánykötet címéül választott irányszavak a kötet célkitűzéseit a maguk egészében felölelik. A tanulmányok alapvető kérdésekben, sőt részkérdésekben is — egy-két nagyon is vitatott probléma kivételével — egyetértenek. A kötet szerzőinek túlnyomó többsége a történelmi materializmus híve, azért akad köztük, akinek véleménye eltér pl. Gioacchino da Fiore szerepének értékelésében, a dantei művek korabeli hatósugara, közönsége dolgában. De ezek az esetek is csak az igazság keresésének dialektikáját hirdetik, és nem érintik Dante alapvető megítélését a történeti valóság szerint.