Németh G. Béla: A magyar irodalomkritikai gondolkodás a pozitivizmus korában. A kiegyezéstől a századfordulóig

"A monográfia rendszerbe foglalja a kiegyezés utáni korszak irodalomtörténeti és -kritikai gondolkodásának alakulását. E korszak tudománytörténete Úgyszólván érintetlen terület, holott a modern magyar tudományosságnak - erényeivel és hibáival egyetemben - nemcsak intézményi és szervezeti kereteit, de nagyrészt gondolati alapjait is ez a periódus vetette meg. E gazdag anyagot a szerző társadalomtörténeti, esztétikai és történetfilozófiai szemlélettel, sokoldalúan, változatosan világítja meg. Képet nyer az olvasó az öregedő, elmerevedő világú Gyulairól, a puritán, kötelességvállaló Arany Lászlóról, a nagyszerű tudományszervező Heinrich Gusztávról, a gondolatokban bővelkedő, de konzervatív Asbóth Jánosról, a hatalmas munkabírású Szilády Áronról, a filológusról. Megismerkedhet a tehetséges, de nacionalizmusba süllyedt Beöthy Zsolttal, a körülrajongott Riedl Frigyessel, az élete végén elboruló elméjű Bodnár Zsigmonddal, a frissen kezdeményező "kozmopolita" Endrődi Sándorral csakúgy, mint a rezignált "humortanba" menekülő Reviczkyvel, a magyar késő-liberális esztétikai gondolkodás nagy magányosával, Péterfy Jenővel s megannyi kortársukkal."