Révész Béla: Ady Endre életéről, verseiről, jelleméről

Révész Béla könyve elején azt írja: "Ady Endre elment és a feleségéről úgy írnak, mint valaha Szendrey Júliáról. Könyörtelenül, könnyelműen és nem tudják, hogy Ady Endre lelkének tisztaságát bántják azok, akik ugyanekkor Ady Endrét magasztalják. Szendrey Júlia mártíruma is hallatlanul igazságtalan volt, hát még az Asszonyé, akire elszánt tollak csak döntenék az árnyékot, akit pedig Ady Endre választott, nem a Petőfi Sándor ifjonti szenvedélyességével, de száguldó szerelmek után megtorpanó kémleléssel, évek történetével, lassú szövődéssel, küzdelmek vállalásával, de választotta: Csinszkát...“ Hogy vajón valóban ez indította Révész Béla tollát, vajon a könyv megíratlan marad-e, ha az örökség okán nem indul meg az a gyűlölködő harc, melynek filiszter fordulásai sehogysem találnak e hősön élt élethez, vagy pedig Ady életének mákonya enélkül is bódította volna Révész Bélát (minthogy alig e kötet befejezése után már Ady életének más problémája csábítja), erről talán maga Révész sem tudna hitelesen beszámolni. Annyi bizonyos, hogy ez a Szendrey Júlia-utalás, a hamis beállítások megcáfolásának lelki kényszere úgyszólván csak auftaktként van meg Révész Béla könyvében, ami azután következik, ahogyan megcsinálja, ott már nem gondol cáfolásra, vakondok vádak összezúzására, ott már - gyönyörű lendülettel - az író markol Ady Endre életének, ennek az egészen élt életnek telijéből s a megérzés, meglátás, formálni tudás művészi eszközével dramatizálja Ady Endre viszonyát Boncza Bertához, de úgy, hogy ezen a ponton az irodalomtörténetnek nem marad revideálni valója. Nem lehetünk eléggé hálásak Révész Bélának, aki a legényember Adyval esztendőket töltött együtt, a házas Adyt mindössze kétszer látogatta meg, hát hiszen ez lehet, de mennyire kellett ismernie Adyt, mennyire közel tudott férnie - barátsága és művészete fonalain - lelke mélyéhez, ha kétszeri látogatás után így tudta megeleveníteni Ady házasságát, az 1912 után elkövetkező sorsos esztendők egész feldúltságát. Mert így volt, szóról-szóra, lélekről-lélekre így volt, ezt állítom, szentül erősítem én is, ki (ha már a matematikai bizonyításnál maradunk) a házas Adyval is számtalanszor voltam együtt. Fenyő Miksa, Nyugat