Schweitzer Pál: Ady és Mylitta

"Bűn, ha kiburkollak - üzente Ady a Keserű imádságok Mylittához című versciklusában annak az asszonynak, akit verseiben az asszír mitológia egyik istennője nyomán mitizált, emelt a költészet fényébe. Csaknem kilenc évtizedig váratott magára az igazi kiburkolás, a részleteket is tisztázó, valóságos felfedezés. Mert a Mylitta-szerelem asszonyáról és a költőnek hozzá fűződő kapcsolata alakulásáról még az irodalomtudomány művelői is alig tudnak valamit. Pedig versfakasztó élményként igen nagy jelentőségű ez a szerelem. A könyv szerzője különböző motívumok és levelek, életrajzi tények segítségével harminc költemény megszületésének ihlető múzsájaként idézi meg e rejtélyes asszonyt. Mi sem bizonyítja jobban a költő érzelmeinek intenzitását, mint az a tény, hogy a félhavonta megjelenő Nyugat folyóiratnak 1913. május elejétől november közepéig nincsen olyan száma, amely ne tartalmazna ebből az ihletből fakadt verset, jó néhány esetben egyszerre többet is. Pedig a Mylittának poétizált hölgy laza és csupán baráti - bár eléggé őszinte és emberi - kapcsolatban állott e versek költőjével. Maga ez a szerelem soha nem jutott el a köznapi értelemben vett beteljesülésig. A tudományos életrajzi és az egyes versmotívumokat szakszerűen felidéző monográfia írója az Ady-lírát megújító kapcsolat létrejöttét és állomásait szinte lépésről lépésre kíséri nyomon. Több kortárssal, köztük az önmagának meghatározó szerepet tulajdonító Dénes Zsófiával és más Ady-kutatókkal is meggyőző módon vitázva, hitelesen tárja elénk e szerelem megtartó és röptető erejét. Bemutatja az asszonyt, leírja, értékeli magatartását Adyval szemben, és megeleveníti környezetüket. Azokat az élménybeli mozzanatokat és hosszabb vagy rövidebb tudatállapotokat törekszik leginkább föltárni, amelyeknek szerepük lehetett e versek megszületésében. Az ismert Ady-képet az új ezredév küszöbén is lehet ismeretlen mozzanatok megjelenítésével módosítani, eddig fel nem tárt összefüggésekbe állítani. Jó kutatói és nyomozói képesség kell hozzá és annak szárnyaló felismerése, hogy Adyt az igazi társ keresése milyen szenvedélyesen ragadja magával. Megújítani és új költői teremtésre képes ösztönözni."