Akitől ellopták az időt. Szerb Antal emlékezete

"- A versek mögött az ember, a költő áll, és a sors, amelyet az ember, a költő hordoz, vagy amely összezúzza őt - hangzik Szerb Antal önmagán is beteljesült próféciának nevezhető megállapítása. Az emlékkönyv, amelyet az Olvasó most a kezében tart, szerény lehetőségeihez képest arra vállalkozik, hogy Szerb Antal kevéssé ismert portréját mutassa meg, ugyanakkor szóljon sorsáról, melyet hordozott, és amely "összezúzta őt". A fiatalon elhunyt, s immár ötven éve halott, korszakos jelentőségű tudóst, írót, szenvedélyes olvasót olyan szerzőgárda segítségével idézzük meg, amelynek tagjai közül többen már maguk is a halhatatlanság útját járják. Néhányan a gazdag névsorból: Bisztray Gyula, Cs. Szabó László, Gyergyai Albert, Jékely Zoltán, Keresztury Dezső, Kolozsvári G. Emil, Németh László, Nemes Nagy Ágnes, Sőtér István, Thienemann Tivadar és nem utolsóként Szerb Antalné. A ma élők közül megszólalnak Szerb szellemi nagyságának, humanista eszmeiségének olyan tisztelői, mint amilyen Nemeskürthy István, Poszler György és mások, barátok, munkatársak, tanítványok. A kötet eddig jórészt ismeretlen levelek, írások emlékezések s egyéb dokumentumok gyűjteményét kínálja a felfedező kalandozásra kész olvasóknak. Szerb Antal könyvtárszobája csendjében kívánt alkotni, ám a sorsa képében ágáló "politikai rövidlátás" kiűzte onnan, ellopva tőle a teremtő időt. Szelleme azonban minden tiltással, megbélyegzéssel szembeszegült, s máig eleven. Gondolatai széles körben hatnak, olvassuk, idézzük, vitatjuk őket. Találónak tetszik a megjegyzés, miszerint olyan szellemi arisztokrata volt, aki polgári gondolkodóként a nép tudását gyarapította. Helyét nem jelölte ki véglegesen a tudományos ítélkezés. Szeretnénk hinni, hogy e kötet nem csak régi és új olvasóinak szerez örömet, hanem az irodalomtörténeti jellemzés és értékelés árnyalásához is hozzájárul." (Wagner Tibor)

Érvénytelen könyvtári bélyegzővel.