Kántor Lajos: Alapozás. Klasszikusok - kortársak

A kötet egyik problémaköre a modernizálódó valóságlátást és írói ábrázolási eljárásokat ígérő magyar századforduló novellisztikájától a Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Gelléri Andor Endre, Illyés Gyula, Déry Tibor jelezte vonulaton át húzódik egészen a hatvanas évek magyar prózájának immár elismert egyéniségeiig (Sánta Ferenc, Moldova György, Fejes Endre stb.), végigkísérve, néhol monografikus jellegű vagy részletkérdéseket kiragadó, másutt szintézisteremtő törekvéssel e próza több mint fél évszázados fejlődésútját.
Másik, de az előbbivel szorosan összefonódó problémakörbe vezetnek a lírikus-életművekkel foglalkozó tanulmányok (Illyés Gyula, Kosztolányi Dezső, József Attila, illetve a hazai tájon – Bartalis János, Szabédi László, Horváth Imre), amelyek nemcsak hogy teljesebbé teszik a képet, hanem fontos következtetésekkel is szolgálnak olykor a szerző célkitűzéséhez: a líraiság előtérbe nyomulásával a prózában megteremtődő új elbeszélői mód vizsgálatához.