Az élet faggatottja. Beszélgetések Szentkuthy Miklóssal

"A címben idézett kifejezés sokszor előfordul Szentkuthy műveiben és nyilatkozataiban is, főleg annak kapcsán, hogy - hagyományos értelemben - írónak érzi-e magát vagy sem. Többször úgy veti fel a kérdést és tesz vallomást: nemcsak hogy nem regényíró, de még csak nem is író a szó klasszikus értelmében. Mint például Rabelais francia reneszánsz enciklopédikus műveltségű író, a Pantagruel és a Gargantua szerzője, vagy Montaigne, francia reneszánsz esszéíró, gondolkodó. Végül is minek érezte magát? És itt jön: ő nem is annyira hivatásos regényíró, mint inkább "az élet faggatottja" vagy: "a világ faggatottja". Persze ír regényeket is, de a súlypont mindig is az ember végső kérdéseinek felvetésén, leltárba vételén van, és a válaszok fájdalmas hiányán. Ő azzal próbál - talán nem is tudatosan, de ösztönösen - egyensúlyt teremteni műveiben, hogy nemcsak a világtörténelem láttán megtépett faggatott szerepében látjuk őt, hanem faggatóként is fellép: "... a világ végokainak és végcéljainak reménytelen faggatója és faggatottja, ez lesújtóan kétségbeejti, ugyanakkor aggályosan leltározza a kezdettől fogva megoldhatatlannak látszó kérdéseket..." (Az egyetemesség vonzásában, 1982)