Pablo Neruda: Bevallom, éltem. Emlékiratok

A Nobel-díjas chilei költőnek eddig is sok arcát ismertük. De az ifjúkori világfájdalmas hangulatok poétája, elszánt izmusok játékos szerelmese, epikus arányú, de gondosan szerkesztett látomások lírai mérnöke, útszéli szitok harsonása, a béke és az idill lágyszavú dalosa, a szó legszorosabb értelmében vett politikus költő vagy éppen harsány szocialista-kommunista agitátor, most, ezekben a prózai – de mégis költői fogantatású – emlékiratokban, ismét új arcával fordul felénk. Maga tárja fel életének és pályájának kanyargóit, maga tapintja ki fordulatait és gyújtópontjait, amelyek – és ebben is megmutatkozik Neruda szermélyiségének delejes nagysága – mindig a történelem fordulatai és gyújtópontjai. Szinte halála pillanatáig terjedő önéletírása nemcsak egy nagy művészpálya művészi látlelete, hanem egy hosszú és páratlanul izgalmas történelmi korszak körképe is, amelyet derűs és drámai színek tarkítanak, santiagói bohémélet, mesés keleti utazások, regényes szerelmek, világhírű művészbarátok, nagy politikusok, polgárháborúk, világháborúk és az emberiségért, szocializmusért szakadatlanul folyó, mindent átható társadalmi harc.