Heinrich Gusztáv, Boyensen Hjalmar Hjorth: Goethe Faustja. Tanulmányok

A Goethe Faustjára vonatkozó magyarázatok általában két főcsoportra oszlanak. Az egyikbe tartozik a német munkák legnagyobb része: ezekben a nagy mű „alapeszméje” a fődolog. Ezt keresi minden egyes kutató, mégpedig többnyire vagy valamely kész philosophiai rendszer segélyével vagy saját okoskodása alapján, de minél kevésbé magában a Goethe tragédiájában... Minthogy egészen biztosan tudjuk hogy a Faust nem fakadt, sem egészében, sem minden egyes részletében, egy világos alapeszméből mely a költőnek kezdettől fogva szeme előtt lebegett volna, természetesen nem is osztozhatunk többé e dogmatikus magyarázatokban...
A Faust-magyarázók második csoportja nem indul ki alapeszméből, bár természetesen a legtöbb magyarázó, fejtegetései fonalán végre ily alapeszméhez jut. E másik párt, számolva a kétségbevonhatatlan tényekkel, évek hosszú során át, egy tapasztalatokban és élményekben rendkívül gazdag élet folyamán keletkezett alkotásnak veszi Goethe tragédiáját.
Boyesen sem az egyik, sem a másik pártnak nem híve; ő a művelt olvasót akarja a nagy munkába bevezetni, és a tragédia összefüggésének és szerkezetének megértését megkönnyíteni. Boysen a Faustot mint műremeket tekinti és kifejti szépségeit és sajátságait.

Érvénytelen bélyegzővel.