Tarbay Ede: Gyermekirodalomra vezérlő kalauz. A gyermek- és ifjúsági irodalom történetének iránytűje

Az 1932-ben született Tarbay Ede, számos meseregény, gyermekvers írója, három éve a Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskola óraadó tanára. Gyermekirodalomra vezérlő kalauzában tanári munkáját összegezi sajátos módon. A könyv első részében, a „Mítosztól a mítoszteremtésig”-ben az egyetemes gyermek- és ifjúsági irodalom történetével foglalkozik a kezdetektől, a népköltészet legrégibb, mágikus korban gyökerező és nyomaiban máig élő darabjaitól a Robinsonon, Jelky András kalandjain, A Pál utcai fiúkon át, a francia Saint-Exupéry A kis herceg és az amerikai Lawson Eljöhetnél hozzám című meseregényéig. A második részben, melynek címe: „Művek és alkotók”, egy népmesétől Petőfi Arany Lacinak-ján (melyet a magyar gyermekirodalom kezdetének tekint) vagy Kipling A dzsungel könyve című remekművén át Pilinszky verses meséiig, Nemes Nagy Ágnes gyermekverseiig, Lázár Ervin szeretetmítoszt teremtő könyveiig a művek és alkotók összhangjára, a művekben található világképre, etikára figyelve elemzi a gyermek- és ifjúsági irodalom legjelentősebb alkotásait. A két rész között hidat teremt az, hogyha fontosnak tartotta az elmélyülést egy-egy témában, a lapalji jegyzetekben utal a második részben található elemző írásra.
A gyermekirodalom-történet végén található „Bibliográfia” alcímében is utal nemcsak az elméleti forrásmunkákra, hanem elsősorban azokra a gyermek- és ifjúsági irodalommal foglalkozó művekre, melyek kiegészítik munkáját, vagy amelyekben íróik más nézőpontból elemzik a műveket. Az irodalomtörténet bevallott hiányossága, hogy az élő magyar kortárs írókkal nem foglalkozik, mert ő maga is közéjük tartozik, de bízik abban: ez a Gyermekirodalomra vezérlő kalauz segítséget nyújt ahhoz, hogy az olvasó – a gyermekirodalommal foglalkozó főiskolai hallgató, óvodapedagógus és általános iskolai tanító – saját véleményét kialakítva, önálló nézőpontból elemezhesse a hiányzó remekműveket (vagy éppen elriasztó példákat).