Vihar Judit: "Hagyjatok magamra, hogy együtt legyek az egész világgal" Vihar Béla életéről és költészetéről a költő 100. születésnapja alkalmából

Most, amikor édesapám, Vihar Béla századik születésnapjának évében, harminc évvel a halála után arra a feladatra vállalkozom, hogy életéről, munkásságáról szóljak, sok-sok emlék jelenik meg előttem. Ez azért fokozottabban is igaz, mert Vihar Béla remek mesélő, pompás anekdotázó volt, s így minden vele kapcsolatos gyerekkori történet elevenen él bennem. Ebben a könyvben viszont nem Vihar Béláról, az apáról kell írnom, hanem a költőről, íróról, tehát a szubjektív elemek nem befolyásolhatnak munkássága megítélésében és méltatásában. Az előszóban viszont fontosnak érzem alakját emberközelbe hozni, így talán személyiségének bemutatásával egyénisége, alkotásai árnyaltabban jelennek meg az olvasó előtt. Szobája még ma is őrzi volt lakója kedvenc tárgyait. A sok könyv közül egy polcon gyűjtötte össze a legkedvesebbeket, amelyeket gyakran forgatott. Azt mondta, hogy minden napot egy vers elolvasásával szokott kezdeni. Így többek között Ady, Arany, József Attila, Babits, Petőfi, Radnóti, Füst Milán köteteit, a Bibliát, Thomas Mann regényeit és novelláit erről a polcról vette le nap mint nap. Sok tárgynak külön története volt, s a vendégeket édesapám ezekkel az anekdotákkal szórakoztatta

Borítója lejár.