Kaffka Margit: Hullámzó élet. Cikkek, tanulmányok

Hullámzó élet. Az Állomások egyik utolsó fejezete fölött olvashatjuk ezt a címet. A regény, melyben Kaffka Margit az első világháború előtti évtized művészi és szociális magyar kínlódásaira és gyors szárnytöréseire tekint vissza, már felfutott a csúcsra, s elénk villantotta a hirtelen zuhanás komor fényét is. Vége a lázas álmodozásnak, a város forradalmasan hangos és népes utcái elcsendesedtek, az előbb még csillogó szemmel összebújó művészek szétriadtak, külföldre futottak, vagy visszahúzódtak önnön életük szűkös gondjai és reményei közé. Hova, merre tovább? Az író két levéllel válaszol, mely mint két hatalmas záróakkord zengeti fel a regény főmotívumait. Hullámzó élet – sugallja az egyik. Az asszony, aki írja, a forradalmár költőhöz kötötte életét. Ő is végigélte a katzenjammeres napokat, de már nem ezekről számol be barátnőjének: „Haza kell menni … – írja – szükség van rá … mégis lehet ott valamit csinálni lassan … rájuk kerülhet a sor … Énnekem csak az kell mindezektől, hogy az emberem helyet találjon, ne lógjunk így a világban céltalanul! Ha senkinek nem lesz haszna belőle; de a mi sorsunk formát kap …”