Fényes László: Jókai Mór utolsó évei körül. Válasz Vészi Józsefnek

Jókai 1899-ben vette feleségül Grósz Bellát, aki Nagy Bella néven futott be színésznőként. A húszéves lány két évvel korábban kereste meg az akkor hetvennégyéves írót, hogy segítsen neki, aki ezt készséggel megtette, bevitte a Nemzeti Színházba, ahol többnyire az író darabjaiban kapott szerepeket. Szerelmi románc szövődött, amit Jókai korábbi családja, Laborfalvy Róza előző házasságából született leánya és unokája, Feszty Árpád felesége igen rossz szemmel néztek. A viszony elmérgesedett, válaszul Jókai 1899-ben feleségül vette Bellát.
A házasság híre az úri középosztályt felháborította. A Jókai-díszsorozat előfizetői megcsappantak – panaszkodott a Révay Kiadó. A Pesti Hírlap felmondott az agg férjnek. A Pozsonyban vendégszereplő feleséget kifütyülték (ebbe az is belejátszott, hogy Grosz Bella zsidó volt).
Az író 1904-es haláláig tartó házasságról számtalan rosszízű pletyka keletkezett, melyeket Fényes László gyúrt egybe: az ő beállítása alapján Grosz Bella egy egyszerű, rossz modorú parvenű, aki a Jókaival való kapcsolatát csakis önös érdekeinek előremozdítására használta ki, egyebekben pedig rosszul bánt az idős íróval, ahol csak tudta, megalázta.
Erre reagál Vészi apológiája (Hiénák Jókai sirján), amiben megvédi Nagy Bellát, idézvén Jókainak a feleségéhez írott verseit, leveleit, személyes emlékeit. A Fényes-iratban szereplő, az elbocsátott cselédek által mondottakat hiteltelen pletykáknak minősíti. A két újságíró között egyébként régebbi keletű személyes ellentét is volt. Az utókor megítélése sem egységes ebben a kérdésben, máig dúlnak a viták.