Kalevala földjén. Részletek a Kalevalából

Kalevala földjén sok költő élt, olyan sok, hogy még eposzhősre is tellett belőlük. Väinämöinen nélkül nemcsak a Kalevala, hanem a finn mitológia is elképzelhetetlen. Ő több, nagyobb, mint Orfeusz. Väinämöinen éneke és kanteléje (lantja – ha úgy tetszik) nemcsak igéz, hanem teremt. S bár Väinämöinen az örök tudós, ő a legkiválóbb: mégsem az ő kiváltsága a szó csodálatos teremtő ereje. A Kalevala hősei többé vagy kevésbé mind értenek az énekléshez, varázsláshoz, a szóval való teremtéshez, ismernek eredetigéket és ráolvasásokat, vagy legalábbis tisztelik és félik a szó hatalmát, inkább félik, mint magát Ukkót vagy Istent. S méltán tekinthetünk egy kicsit költőnek mindenkit, aki a Kalevala-runók előadásának áhítatos rítusában részt vett. Az eposznak ez a „művészetközponti szemlélete” (amint Kosztolányi nevezi) teszi a Kalevalát egyedülállóvá az eposzok sorában. Egyrészt. Másrészt a Kalevalában elénk táruló társadalom képe. Ez a társadalom nem tagozódik osztályokra, s bár az eposz egyik szereplője (Kullervo) rabszolga, rabszolgatartó társadalmi rendre nem gondolhatunk.