Mezősi Miklós: Kanonizált történelem és a költői hagyomány. A "zavaros idők" krónikásai: Puskin és Muszorgszkij

"[Puskin] egy olyan drámát [írt], amelyben a történelem, miként a folklór is, immár a nép Pszichológiájának megismeréséhez vezető út a költő számára, a történelmi múlt pedig, amelyet romantikus prekoncepció nélkül tanulmányoz, a jelen megismerésének eszköze." Lotmannak e szavai azonban nem pusztán Puskinra vonatkoznak, hanem egyúttal előremutatnak Muszorgszkij történelmi operáira: a történelem poetizálására, a történelmi múltnak mint a művész hermeneutikai kérdésfeltevésének a tárgyává emelésére utalnak. Puskin után az (orosz) krónikás színjáték fejlődése egy zenés színpadi műfajba torkollott: az orosz történelmi operába. Egy nagy múltú és roppant gazdagságot felhalmozott irodalmi műfaj átúszik a zenébe és zenei műfajként él tovább, mert ekkorra csak a zene tudott adekvát hermeneutikai választ kínálni a történelem kanonizációjának a problémájára.A Puskin-tragédiától a Hovanscsináig ívelő költői tradíción jól látható az interpretáció-kanonizáció sajátos kapcsolata irodalom, ill. az azt értelmező és a hozzá erős, eltéphetetlen gyökerekkel tapadó zene között. Irodalom és zene egymás ilyen erejű kölcsönös megtermékenyítéséről a klasszikus görög tragédiák óta talán Muszorgszkij történelmi operái esetében beszélhetünk először.