Walkó György: Katarzis nélkül. Színházi tanulmányok

"Egyetlen témakört kerülget folytonosan ez a kis kötet: egy esztétikai fordulatot próbál irodalomtörténetben elbeszélni. Igencsak hézagosan persze, és a kör maga is ellipszissé nyúlik, két fókusza van ugyanis: Goethe és Brecht. Fő témává egyikük sem akar előlépni, hanem csak ami közös bennük: a világértelmezés, a gondolkodás, a módszer dialektikája és annak óhatatlan következményei a művészetben. Vagyis az említett fordulat, amelyet "nem-arisztotelészi"-nek keresz­telt el Brecht a dramaturgiában." A neves szerző mindenekelőtt Goethét, Büchnert, Brechtet, Ödön von Horváthot, Dürrenmattot és Peter Weisst szólítja tanúnak könyvében. Elsősorban az ő műveiket elemzi, de közben nem feledkezik meg Szophoklész, Calderón, Nestroy, Ibsen, Berken vagy Krúdy tanúságtételéről sem. A könyv szerzője termékenyen kétkedő gyanakvással szemlél mindenfajta irodalomtörténeti konzervativizmust, a kutatás legújabb eredményeire támaszkodik, s azokat nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi szakirodalomban is újszerű megfigyelésekkel, következtetésekkel egészíti ki. Walkótól idegen a száraz tudományos okfejtés, hajlékony, szellemes stílusát az újat akarás izgalma, a közlés szenvedélye hatja át.