Képversek

A neoavantgarde divatja napjainkban - a költészetben elválaszthatatlan a képversek tömeges "termelésétől". Mennyiben "neo" ez az avantgarde, mennyiben hordoz különleges esztétikai minőséget a képvers, amely egyszerre két művészeti ágazat (a képzőművészet és a költészet) fennhatósága alá tartozik? Aczél Géza kötete - a szerkesztői-válogatói munka és a bevezető tanulmány - a költészeti gyakorlat és a művészetelmélet szempontjainak együttes érvényesítésével igyekszik válaszolni ezekre a kérdésekre. Úttörő vállalkozás ez az antológia, amely egyszerre történeti és ismeretelméleti jellegű tanulmányával, világirodalmi és magyar példaanyagával nemcsak egy régóta éktelenkedő fehér foltot rajzol át nagy léptékű térképpé irodalomtörténetünkben, de gyönyörködtetésre és az elgondolkodtatásra, az elméleti-esztétikai kérdések további tisztázására is erőteljes ösztönzést ad.