A tanulmány a XX. századi magyar lírának, főként József Attilának és a fiatal Kassák Lajosnak életműve alapján az igeközpontú versmondatok stílus- és hatáslehetőségeivel foglalkozik. A rendszerezés alapja a szerkezeti központban álló ige mondattani szerepe és az a sajátossága, hogy a színezetlen közlésben milyen szükséges kiegészítőket kíván meg, milyen lehetséges bővítményeket túr el. Külön vizsgálja a szerző a szabad és kötött szerkezeteket, megtalálja a hidat a mondattani és jelentéstani jelenségek közt. A színezetlen közléshez viszonyítva méri föl azt, hogy korunk nagy lírikusai milyen irányban módosítják versmondataikban az igék mondatszervező sajátságait. Mikroelemzéssel mutatja ki, hogy ezek a módosítások milyen művészi célt szolgálnak, és hogyan válnak az alkotás művészi szükségszerűségének szerves részévé. Az eddig ismeretlen vagy kevéssé ismert versnyelvi jelenségek megvilágításával elősegíti a költemények teljesebb elemzését, mélyebb megértését.
TÁRSADALOMTUDOMÁNY (történelem nélkül) / Irodalomtörténet kategória termékei
Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája
Kiadás:
Budapest, 1974
Kiadó:
Kategóriák:
Sorozat:
Terjedelem:
197 p.
Kötésmód:
papír
ISBN:
9630501058