A versekből, irodalmi remekekből, a halhatatlan magyar alkotásokból kivilágít egy-egy szépségesen szép strófa, egy-egy markáns, kemény meghatározás, és örökre belénkívódik. Ízlésünk, szemléletünk, magyar öntudatunk kormányzói: örök társaink. Jó lenne naponként, állandó, ki nem elégült szomjúsággal megfürdetni szemünket tökéletességük ragyogásában; folytonosan újra és újra olvasni a magyar írók, költők, tudósok tanításait s kivált azokat a sorokat, melyekben alkotótehetségük titokzatos, megszállott erővel, a legnagyobb igazságokat és szépségeket kötötte a szavak láncaihoz.
Vajthó László tanítványaival megpróbálta összegyüjteni a halhatatlan ígék jelentékeny részét, a magyar irodalom ősi írásos emlékeitől az imént zárult irodalmi mult kapujáig. Nem fölfedező úton jártak gyűjtőmunkájukban. Azokat a részleteket, sorokat, mondatokat iktatták könyvükbe, melyekkel mindenki találkozott már. Amelyektől azonban nem szabad megválnunk.
A magyar idézetek könyve ebben a megjelenésében lelkes, úttörő munka. Szerényen jelentkezik, mégis föltárt lapjaiból a magyar irodalom kincstárának fénye kápráztat. Büszkék lehetünk erre a ragyogásra : Szórjuk, tékozoljuk, olvassuk szüntelenűl.
TÁRSADALOMTUDOMÁNY (történelem nélkül) / Irodalomtörténet kategória termékei
Magyar idézetek könyve
Szerkesztő:
Kiadás:
Budapest, 1942
Kiadó:
Királyi Magyar Egyetemi Nyomda
Kategóriák:
Irodalomtörténet Adoma, aforizma
Nyelv:
Magyar
Terjedelem:
319 p.
Kötésmód:
félvászon