Hamlet-tanulmányomnak egyik részét, mint székfoglalót mutattam be a Kisfaludy-Társaságnak a következő bevezető szavakkal: "Rokonság régi érzése fűzi egymáshoz a szépművészeteket és a filozófiát, ámbár a kettő nem egy úton jár és nem egy czél felé halad. Egyben mégis találkoznak; mindegyik egészet akar adni, mindegyik az egész emberhez fordúl és mindegyik a dolgok fölszíne mögött a dolgok jelentését és értékét keresi. A kettő közül a művészet a függetlenebbik. A művészet autonom, mint maga a természet, saját törvényei szerint alkotó és a filozófusnak néha becsesebb mint maga a természet, mert átlátszóbb. Ezért is vonzódik a filozófus a művészethez, legbensőbben pedig azon alkotásaihoz, melyekben az emberi szellem saját mivoltát teszi a művészi alkotás tárgyává, saját magának a titkát akarja a művészet eszközeivel megfejteni. Ilynemű művek mintegy közös birtokává lettek a filozófiának és a művészetnek; ezek közé tartozik Shakespeare Hamletje. Mély hálámat a társaság iránt, mely engem tagjai közé emelt, nem tudom e pillanatban máskép kifejezni, minthogy csekély erőmhöz képest, valamint azokból a kincsekből iparkodom fölszínre hozni, melyeket e nagy mű mélységeiben rejteget."
TÁRSADALOMTUDOMÁNY (történelem nélkül) / Irodalomtörténet kategória termékei
Alexander Bernát: Shakespeare Hamletje
Kiadás:
Budapest, 1902
Kiadó:
Kategóriák:
Nyelv:
Magyar
Sorozat:
A Kisfaludy-Társaság Könyvtára
Terjedelem:
584 p.
Kötésmód:
egészvászon
tartalom:
leírás:
Gerince szakadt, foszlott.