Hunfalvy Pál (eredetileg Paul Hunsdorfer; Nagyszalók, 1810 – Budapest, 1891) magyar jogász, etnológus, történetíró, az 1848-1849-es forradalom idején parlamenti képviselő, az MTA tagja. Kezetekben a török–magyar nyelvrokonság támogatója volt, majd Budenz hatására a finnugor nyelvrokonság támogatójává vált. Ugyanakkor ő volt az első aki a sumer–magyar nyelvrokonság lehetőségét felvetette.[2]
Munkássága a saját korában ellentmondásos értékeléseket szült. Akadémiai kinevezése után azonnal az Akadémiai Nagyszótár összeállítása és kiadása ellen fordult, bár annak kiadását végül nem tudta megakadályozni. Öt évvel később alapította a Magyar Nyelvészt. Megtanult finnül, és már 1861-ben leszögezte, hogy az eredetkutatásoknak a finn nyelv irányába kell mutatniuk. Ugyanebben az évben maga mellé vette Budenzt, akinek feladata volt, hogy találja meg az indoeurópai nyelvészet mintájára létrehozott rekonstruált ősszavak segítségével a finn kapcsolatot.
TÁRSADALOMTUDOMÁNY (történelem nélkül) / Irodalomtörténet kategória termékei
Hunfalvy Pál: Tanulmányok
Kiadás:
Budapest, 1873
Kiadó:
Kategóriák:
Irodalomtörténet Klasszika-filológia Nyelvészet Egyetemes történelem
Nyelv:
Magyar
Sorozat:
Hunfalvy Pál Összegyűjtött Munkái
Terjedelem:
368 p.
Kötésmód:
félvászon