Márton László: Tudósítások a senkiföldjéről

Márton László 1934-ben született Budapesten. Első írásai az Irodalmi Újságban és az új Hangban jelentek meg. 1956-ban bölcsészhallgatóként szerepet vállal az október 23-i tüntetés szervezésében, majd az Egyetemi Ifjúság című lap szerkesztésében, a megtorlás elől Nyugatra távozik. Az oxfordi egyetemen és a párizsi Sorbonne-on fejezi be tanulmányait, közgazdasági doktorátust szerez. Még oxfordi diák korában folyóiratot indít „Eszmélet” címmel, Párizsba költözve a „Magyar Műhely” alapítója és tíz évig szerkesztője, a londoni „Irodalmi újságban” a müncheni „Új Látóhatárban"” és a brüsszeli „Szemlében”, angol és francia folyóiratokban publikál. Magyarországon csak 1989-tol juthat szóhoz, elsősorban az Élet és Irodalomban és a Magyar Hírlapban. 1992-től a CET szerkesztőbizottságának tagja.
A kötetben közölt tíz esszé több, mint harminc évet ölel át. Érdeklődési köre elsősorban a magyar kortárs irodalom és a magyar társadalom sorsa. A párizsi senkiföldjén szántszándékkal olyan témákat választott, melyek az ötvenes-hatvanas években otthon tabunak számítottak: Illyés, Kassák, Füst Milán, Örkény István, Cs. Szabó László vagy – Bibó gondolatait tovább fűzve – a magyar zsidók sorsa a háború után.
Márton László, ha irodalomról beszél, nem burkolózik irodalomtörténész jelmezébe, ha politikáról, nem tart maga elé tudósi pajzsot. Élt azzal, ami harminc évig csak a nyugati magyar íróknak adatott meg: a csonkítatlan szabadsággal.

Megjelent 500 példányban