A magyar büntetőjog különös része

A büntetőjog különös része – lényegét tekintve – a tényállástan konkrét kialakítása. A többi bűncselekmény-fogalmi ismérv e tekintetben háttérbe lép. A cselekmény jogellenessége (társadalomra veszélyessége) és a bűnössége absztraktabb és általánosabb jellegű, mint a gyakran változó törvényi tényállások. A tényállás megalkotásánál a törvényhozó eléggé szuverénnek tekinthető, tőle függ például, hogy egy cselekménynek csak szándékos vagy annak gondatlan megvalósítását is büntetni rendeli-e, hasonlóképp az is, hogy eredményt tényállási elemként szabályoz-e vagy sem, a stádiumok sorában az előkészületi cselekményt is büntetéssel fenyegeti-e vagy sem. E kérdéskörnél a kriminálpolitikai célkitűzés, a törvényhozó, illetve az alkotmány értékrendje, a célszerűség és a praktikum szempontja a döntő.