Patai József: A föltámadó Szentföld

Hol, mikor kezdődik az út a Szentföld felé? Ott-e, amikor szárnyára kap a lihegő gőzös és kiragad a hétköznap zűrös zsivajából, hogy hegyen-völgyön, szoroson és tengeren át ünnepi tájakra lendítse fásulásig fáradt lelkedet? Akkor-e, amikor átlépsz az emberek vágta határon, hol a hatalom féltő fegyverei őrt állanak, hogy örökké farkasszemet nézzen ember az emberrel, testvér a testvérrel? Vagy talán már ott kezdődik a mi utunk a gyermeklélek első álmaiban, amikor kibontakozik képzeletünkben a Szentváros gyönyörű képe, megváltó messiások és zsoltáros királyok büszke székhelye? Míkor ifjonti hevüléssel keresed az utakat gyom és csalán között és hallani véled a próféták hangját a sivatagban: „Egyengessétek a pusztában az ösvényt Istenünknek!” Mikor pusztuló és vajúdó világok között támolyogva új igék után kutatsz és szomjazó szíved reátalál az ősi forrásra, „mert Ciónból indul a tan és az Úr igéje Jeruzsálemből?”

Százötven palesztin képpel.

Védőborítója hiányzik.