Giesswein Sándor: Mizraim és Assur tanusága, vagyis az ó-szövetség szent iratok hitelessége az aegyptologia és assyrologia világításában I-II. kötet

Giesswein Sándor emlékezete: "Egy rendkívül mozgalmas korszak, a 19-20. század fordulójának a mintaszemélyisége volt Giesswein Sándor, a magyar keresztényszocialista mozgalom atyja.1 A tevékeny, sohasem nyugvó, a tiszta szívvel és tiszta szívből küzdő emberek táborába tartozott. Személyiségében szerencsésen ötvöződtek a politikusi, a tudósi és a lelkipásztori alkat legjobb vonásai. A látszólagos ellentétek ezen találkozásából kiindulva magyarázhatjuk Giesswein koridegenségét vagy korszerűtlenségét, de amit ugyanakkor korfölöttiségnek is nevezhetnénk. Két fő vonása van ennek a giessweini korszerűtlenségnek vagy koridegenségnek. Egyrészt politikusként is mindvégig megmaradt igazi papnak, s ezért a társadalmi közszereplésnek egyetlen módját volt hajlandó elfogadni: az erkölcsös, az örök emberi értékeken alapuló, a nemes célokért küzdő politizálást. Másrészt papként is politikus volt, s ezért nem tudott belenyugodni a modernitás korának társadalmi átrendeződésébe: az egyháznak a templom és a plébánia zárt kapui mögé száműzött, társadalmi közszerepléstől eltiltott helyzetébe. [...] Első munkái alapján a magyar vallástudomány egyik megalapítójaként is számon tarthatjuk. A Mizraim és Assur tanusága (1887), az Egyiptom és a Biblia (1909) a korabeli orientalisztika eredményeinek ismertetése mellett a Biblia szavahihetőségét is bizonyítani kívánják."