Tóth Imre: Zsidónak lenni Auschwitz után

Tóth Imre esszéje megközelítés és hangvétel dolgában novum. A személyes emlékek és az elméleti reflexiók kölcsönösen értelmezik egymást. Hangvételére jellemző az az izzó elkötelezettség, melyet a „mindent megérteni” parancsolata vezérel és fegyelmez. Nem pereskedik, nem kér számon: értelmez. De éppen ez a racionális értelmezés sajátosan szenvedélyes. Az európai hagyományt Tóth Imre saját elidegeníthetetlen örökségének tekinti, beleértve vérfoltos kincseit, az antiszemita szólamok kirívó basso ostinato-ját. Az antiszemitizmus mint disszonáns alaphang a nyugat-európai hagyománynak éppúgy proprium-a, egyedi sajátja, mint az emberi méltóság, a lelkiismereti szabadság, vagy a szociális jogok elvei. (…) Az ún. „zsidókérdés” igenis európai probléma, mindnyájunk öröksége, akik a nyugat-európai szellemi hagyományban és belőle élünk. Tóth Imre számára ezért is hibás az a kérdésfelvetés, hogy hogyan volt lehetséges a zsidóüldözés. A kérdés valójában ez: miért volt szükségszerű? (Várdy Péter)